A nagy vitatéma: gügyögjünk vagy ne?2020-09-24

Rengeteg fiatal szülőt látunk az utcán kezében a kisbabájával, és rengetegszer látjuk, hogy e szülők gügyögésbe kezdenek velük. Cuki meg minden, ugyanakkor fontos feltenni a kérdést: akkor most a gügyögés kell vagy nem? Gügyögjünk gyermekünknek vagy ne? E kérdés igencsak megosztó az anyukák körében is! Lássuk, mik az érvek és ellenérvek!

Nézzük először meg a baba oldalát: beszédkészség hiányában egy baba gagyog, nyög, sír vagy nevet. A babák kommunikációs spektruma sokkal szűkebb, mint a felnőtteké. Nem képes árnyalni az érzelmeit, hanem nyíltan megmutatja, mit érez: ha szomorú, sír. Ha vidám, nevet. Bizonyos szempontból a kisbabák a legőszintébb emberek a világon. A baba gagyogása a fejlődés egy fontos szakasza, ám e szakasz nem tart örökké: egész életét tekintve egy igencsak rövid időszakról beszélünk. A baba rohamos fejlődésének mi, a szülők is részét képezzük.

Sokak szerint épp az elmondott dolgok miatt felesleges a gügyögés: neked a fejlődést kell elősegítened, és nem taníthatsz meg valakinek olyan dolgot, amit már eleve tud. Mert a baba és a szülő közös célja a baba fejlődése. Nyugi, nem arról van szó, hogy a doktori disszertációd ismertesd vele. Szimplán bánj vele felnőttként a kommunikációban! Babád érezni fogja abból, ahogy gesztikulálsz, ahogy beszélsz, hogy épp mit érzel éppen. A gügyögés pedig sokszor manírossá, megjátszottá teszi a kommunikációt. Ne feledd, egymást tanítjátok a helyes kommunikációra, és nem csak Te kisbabád! Beszélj neki minél többször, ismételj sokszor szavakat, mesélj neki esténként! A kifejezések előbb-utóbb rögzülnek fejében. Ezt pedig érdemes már magzatkorban elkezdeni. A baba így megismeri az anyuka hangját, megnyugszik tőle. Ami fontos: a beszélgetést ne hagyjuk abba a születés után sem! Énekeljünk, mondjunk neki versikéket, mondókákat – bármi olyat, ami edukál. Egy éves korig a kisded nemigen fog szavakat mondogatni, de köztudott, hogy azok már előtte is bevésődnek a fejébe.

UGYANAKKOR! Számos egyetemi kutatás kimutatta, hogy a gügyögés nemhogy lassítja, hanem pont, hogy gyorsítja a fejlődést! E kutatások legfőbb ténymegállapítása: ha egy gyerek kicsinyítő képzővel ellátott vagy a duplikált szavakat hall, mint mondjuk a kicsike, vagy a vauvau, sokkal gyorsabban megtanulja őket. Ez könnyen magyarázható: a kicsike, vagy vauvau kifejezéseknek erősebb a dallamossága, több érzékszerv segít abban, hogy megtanulja azokat. Erről van tehát itt szó: a gyerek először gyereknyelven tanulja meg az adott kifejezést, hogy abból asszociálhasson később annak eredetijére. E szavak karakterisztikában jóval közelebb állnak egy gyermek felfogó és megértő hajlamához, mint a „felnőttesebb” megfelelőjük. Ezért van például az, hogy a baba a sihuhu, vagy a vauvau szavakat hamarabb mondja ki az adott kontextusban, mint azt, hogy kutya vagy vonat.

Úgy gondoljuk, hogy mindkét oldalt ki kell értékelni, ugyanakkor egyiket sem lehet igazán. E kérdésre a lehető leghitelesebb választ akkor kapnánk meg, ha megkérdeznénk a világ összes kisbabáját egyszerre. De mivel nem tudnak beszélni, ezért ez patt helyzet. Az is kérdés számunkra, hogy mennyire relatív a gügyögés. A világon jelenleg tízmilliárd féle gügyögés van, és mindegyik más és más. A gügyögés tízmilliárd ember tízmilliárd féle gügyögése. És ez tízmilliárd féleképp hathat a babákra. Egyelőre az a biztos, hogy ők majd eldöntik, mit tanulnak meg a szülői beszédből és mit nem. A többit bízzuk a tudományra!